"A keresztút stációképei" - Binó István

Binó István

Binó István 1917. augusztus 5-én született Leleszen, egyszerű földműves családban. A művészethez való vonzalma már kisiskolás korában megmutatkozott, miután tanítónője felismerte tehetségét és megajándékozta egy rajzfüzettel. A fafaragást negyedikes korában kezdte el, kézimunka órákon, egy kis bicskával. Hatodikos korában tanítónője ösztönzésére megfaragta Masarik elnök szobrát, melyet egy ajánlólevél kíséretében elküldtek az elnöknek, kérve, támogassa a tehetséges gyermek továbbtanulását, melyet 100 korona fejében meg is kapott.

A harmincas évek elején érkezett a helyi kolostorba Dr. Kovács Lajos vikárius, aki inasa lévén tudomást szerzett a tehetséges fiúról és magához kérette. Több apró munkát készíttetett vele barátainak ajándékként, valamint a szakrális tematikájú szobrokat is. Ekkor készült a leleszi templomban még ma is látható betlehem is.

1943 nyarán sikeres felvéteki vizsga után bekerült a Budapesti Iparművészeti Főiskolára, amit a frontra való behívása miatt nem tudott befejezni. Óriási szerencsével felmentették a katonai szolgálat alól, de a főiskolára már nem mehetett vissza. Ezután 1947-ben, mivel baráti kapcsolatban volt a vikáriussal, aki miniszteri tanácsos is volt, felkerült a kitelepítendők listájára. Hogy elkerülje az uránbányákat, a Karlovy Vary melletti Loketra porcenlángyárba szerzett munkát, ahol a szennyezett munkahelyi környezet tönkretette egészségét. Felépülésé után 1952-ben visszaköltözött Leleszre, bútor festőként dolgozott tovább Királyhelmecen, amit szintén művészi szinten igyekezett végezni.

Tagja lett a helyi TICCE - amatőr festők társaságának is, melyben előszeretettel festett, faragott. A legtöbb szobrát nyugdíjba vonulása után készítette.  A TICCE klub által rendeztett kiállításokon több múzeum igazgatója is felfigyelt alkotásaira, számos itthoni és külföldi kiállításokra hívták meg. Ezek után már csak saját örömére, vagy családja kérésére alkotott, míg egészsége engedte. 2003. október 4-én hunyt el.